A Harry Potter-könyvek komolyan befolyásolhatják a következő nemzedékek hozzáállását a joghoz és a jogi intézményekhez" - indokolta hét amerikai egyetem egy-egy jogászprofesszora, miért publikáltak a napokban vaskos közös tanulmányt Harry Potter és a jog címmel. Benjamin Barton, a Tennessee Egyetem tanára például a könyvekben felvázolt formális jogi hatalom visszásságaira hívta fel a figyelmet. Magyarán arra, hogy a varázslóvilág legfőbb végrehajtó szervének, a Mágiaügyi Minisztériumnak időnkénti önkényes döntései úgymond alááshatják az olvasó ifjúságnak a jogrendbe vetett bizalmát. A problémát szerinte tovább mélyíti az a tény, hogy a minisztérium súlyos legitimációs hiánnyal küszködik, ezt bizonyítaná, hogy az eddig hat év eseményeit feldolgozó széria egyik darabjában sem tartottak demokratikus választásokat.

Az idézetek olvastán nehéz eldönteni, vajon a posztmodern világ tudósai a regényciklus tudományos jelentőségét felismerve próbálják Harry Pottert mihamarabb beleszőni az egyetemi tananyagba, avagy csupán arról van szó, hogy az ifjú varázslótanonc sikerén felbuzdulva igyekeznek újabb megszólalási lehetőséghez jutni a pluszfigyelem révén pluszpénzeket is remélő, költségvetési gondokkal küszködő tudományos társaságok. Mindenesetre tény: a néhány év alatt minden idők egyik legnagyobb bestsellerévé vált, s mára hatrészes sorozattá duzzadt Potter-saga köteteiből eddig legalább 300 millió példány kelt el világszerte, s ma már több ezerre rúg azon könyvek és tanulmányok száma, amelyekben tudósok elemzik a maguk szakterületének szempontjai szerint a mesevilágban történteket.

A jogtudomány mögött a pszichológia sem kíván lemaradni a Harry Potter-értelmezések szaporításában. Az Egyesült Államokban megjelenés előtt álló Harry Potter pszichológiája című könyv szerkesztője, Neil Mulholland kanadai gyermekpszichológus több kollégájával együtt a főhős lelkivilágát boncolgatva olyan alapvető kérdésekre keresi a választ, hogy Harry csupán egy különcként viselkedő tinédzser, vagy poszttraumás stressz szindrómában szenvedő ifjú. E tudományterületen egyébként Magyarország sem maradt el a világtrendektől: Kende B. Hanna lélekgyógyász már öt évvel ezelőtt, az Osiris Kiadónál megjelent Harry Potter titka, a gyermek csodavilága című művében a sorozat szövege alapján analizálta Rowlingot és könyvei szereplőit. Tőle lehet tudni, hogy a Roxfort varázslóiskola igazgatója, a jóságos Dumbledore professzor tulajdonképpen az árvaként felnőtt kis Harry "példaképe, fölöttes énje és egyetlen, majdhogynem teljhatalmú ideális apja".

Tudományos berkekben immár általánosnak mondható a Potter-láz. Tavaly Amerikában már kifejezetten egyetemi oktatóknak szánt tanulmánygyűjtemény is jelent meg Harry Potterről. A kötet szerkesztője, Cynthia Whitney, az észak-karolinai Bennett College angolprofesszora és kollégái azt feszegetik, hogyan tárgyalható egyetemi kurzusok során a varázslófiú története. Igyekezetük azonban némileg megkésett, ugyanis Lori Brown, az amerikai Meredith College szociológiatanára már tavaly szeptember óta Harry Potterből kiindulva magyarázza a társadalomtant. Szerinte kiválóan modellezhetők a társadalmi státusok és rétegződések Harry történeteivel. Módszerének hatékonyságát eleddig tudományosan még nem igazolták vissza, népszerűsége azonban vitán felül áll: előadásaira valósággal özönlenek a hallgatók.

Még az antiszemitizmus kutatói is érdekes csemegére bukkantak a Potter-szériában. Ezen tanulmányok szerzői a regényfüzérnek azt a momentumát "fedezték fel", miszerint több szereplő is kasztrendszert kíván bevezetni a varázslóvilágban. A többieknél "egyenlőbbek" volnának az úgynevezett aranyvérűek, akiknek mindkét szülője generációkra visszamenően igazolható varázserővel rendelkezett, és akik lenézik a varázstalan ősökkel bíró sárvérűeket. Márpedig - érvelnek a témát kutatók - ilyesmi áll az antiszemitizmus hátterében is. Korai lenne persze a regények kapcsán fajgyűlöletet emlegetni, hiszen maga a főhős, Harry Potter sem teljesen aranyvérű, sőt a sors és Rowling iróniájából fakadóan a tiszta vérvonal felett árgus szemmel őrködő - halálfalóknak nevezett - elit kaszt alapítója, Voldemort nagyúr származását tekintve csak félvarázsló.

A társadalomtudományok művelői mellett a természettudósok sem tétlenkednek. Roger Highfield, a londoni The Daily Telegraph című napilap tudományos rovatának szerkesztője három éve azt elemezte egy könyvében - 150 tudóssal, köztük Nobel-díjassal való konzultáció nyomán -, hogyan valósíthatóak meg földhözragadt tudományos eszközökkel a Potter-könyvekben leírt, természetesen szigorúan varázserővel működő kunsztok. A lelkes Harry-rajongók Highfield könyvéből megtudhatják, hogy a tudomány mai állása szerint kétféle módon repülhetnek a seprűk: óriási antigravitációs mágneses mezők segítségével, illetve sugár- vagy más hajtómű seprűre szerelésével. De a Potter-könyvekből elhíresült Bogoly Berti-féle mindenízű (mindig más ízű) drazsék titkáról is lerántani véli a leplet a szerző, amikor részletesen elmagyarázza az ízlelőbimbók működését és "becsapásuk" lehetséges módját.

A nagy érdeklődésre tekintettel tavaly már az első tudományos Harry Potter-konferenciát is megtartották, méghozzá a jó nevű angliai Reading Egyetemen - egyebek mellett a regényekben feltűnő alkimista jelképeket elemezve, vagy a zsidóság és a könyvek kapcsolatát fejtegetve. Már csak ezért is bizakodhat minden érdeklődő, hogy nem sokáig marad e téren érintetlen diszciplína. Biztató jel például, hogy az amazon.com internetes könyváruház előrejelzése szerint májusban várható egy újabb szakterületet meghódító mű megjelenése, a Harry Potter és a nemzetközi kapcsolatok. De az üzleti tudományok iránt érdeklődő Potter-rajongóknak is csupán néhány hónapot kell még várniuk Tom Morris amerikai bizniszguru új könyvére, amelyben a tudós arról fog elmélkedni, vajon hogyan vezetné Harry Potter a General Electric óriásvállalatot.